A ház körül előforduló melók közül talán a vízszerelést gyűlölöm a legjobban. Ha nem húzom meg eléggé, ereszt. Ha túlhúzom reped, és spriccel. És jellemzően elbaszott kicsi helyeken, a hátamon fekve, a pofámba csöpögő vízzel, kitekert bal kézzel kell apró mozdulatokkal a helyére csavarozni dolgokat. Szóval gyűlölöm, na.
A konyha a legszarabb. És persze itt kezdett el csöpögni a kihúzható zuhanyfejes mosogató csaptelep. Példás, hogy mennyit szoptam ezzel a szarral.
Megvizsgálom, csöpög. Megpróbálom szétcsavarni, nem megy. Biztos nem bontható. Rohadt IKEA.
Vasárnap reggel nyitásra Bauhaus. Veszek új csaptelepet, majd el misére a gyerekekkel, utána szerelés. És ekkor a bonthatatlan csatlakozást mégiscsak szét tudom tekerni. Aha, hiszen csak egy tömítést kell kicserélni!
Csaptelep összepakol, vissza az áruházba, ahol baszakodás nélkül visszafizetik az árát. Respect. 
Veszek tömítést. Ereszt. Szopok. Ereszt. Sokat szopok. Még mindig ereszt. Veszek másfajta tömítést. És még egyet. Ereszt. Szívem szerint felgyújtanám már a picsába az egész szart, és karóba húznám a buzit aki ezt kitalálta. Inkább más szórakozás után nézek.
Hétfőn újabb ötlet, kollégától, valószínüleg a zuhanycső fáradt el, és abból spriccel a víz. Hazafelé ismét Bauhaus, veszek zuhanycsövet. Miután letekertem a hibás példányt konstatálom, hogy ez a kurva IKEA direkt máshogy oldotta meg a csatlakoztatást. Csak hogy ezzel is szopjak.
Ekkor detonált a f@szom. Visszagurultam az áruházba, és vettem egy egyszerű egykaros keverő csaptelepet zuhanycsöves szar nélkül. Egy egyszerű, megbízható csapot. Amin a lehető legkevesebb dolog tud elromlani. Adja Isten…
Írta: tarby 
