Szombat reggel rohanás bevásárolni, mivel délután jönnek a barátok bográcsozni. Vettünk cca. 3-3 kg. paradicsomot és paprikát, egy tétel hagymát, meg egy adag virslit a lecsóhoz. Meg egy karton sört és sokminden mást is, de ez nem releváns.
Otthon fűnyírás, rendrakás, tűzrakó előkészítése, hagymakockázás stb. És persze mindenki késik. Kurvára késik. Le is szűrtem a tanulságot: többet nem mondok senkinek kezdési időpontot, úgyis akkor jönnek amikor akarnak (ahogy ezt Veronika bölcsen meg is állapította). Ha nincsenek elvárások nincs miben csalódni, nem?
Mindenesetre a lecsó nem sikerült rosszul, ami részben köszönhető volt a csanádapácai házi kolbásznak is, vasárnap estére mind el is fogyott. Elfogyott még egy nagy tétel sör, 1 liter pálinka, de nagy berúgás nem kerekedett a dologból, amit igazából nem is sajnálok. Kellemes este volt.
Vasárnap reggel ébredés, egész napos lustálkodásra készülődöm amikor csörög a telefon, és a csajok kitalálják, hogy menjünk le a Balatonra. Próbáltam megakasztani a dolgot és ellenkezni, de nem jártam sikerrel, így 11:30 körül sikerült elindulni Kenesére. 1 körül értünk le, a strand teljesen rendben volt, olcsó, és egész jól fölszerelt, bár pl. kullancskiszedő csipeszük nem volt. A program fürdés és napozás. A napon kibaszott unalmas, nincs egy rohadt WiFi hotspot sem a környéken. A víz viszont elég faja volt egészen addig amig a nagy labdázás és ugrándozás közben egy szépre sikerült vetődés következtében begörcsölt a bal vádlim. Ez van, gerincsérvvel nem ugrál a paraszt, semmi hirtelen mozdulat meg vetődés. Fákk… :-/
Vízből ki, napon szikkadás és morgás. Márti szerint az agresszív kismalacra emlékeztettem: Rohadt strand. Rohadt napsütés. Rohadt szél. Bárcsak minden köddé válna… Rohadt köd.
Hazafelé beszoptunk egy kurva nagy dugót az M7-en, 4-5 autó törte szarrá egymást, így cca. 1-2 órát lépésben araszoltunk (rohadt dugó!), majd utána nagyon gyorsan hazaértünk.
Írta: tarby 
