Szombaton betoppant Heni és KC az esküvői meghívóval, majd nem sokkal később RRI, Zsufó és Butch névnapozás ürügyén. Így esett, hogy már cca. dél körül elkezdem inni a grill mellett finom rozékat, majd pedig beindult a pálinkázás is. Mindez 30 fokban kicsit megterhelő, ezért délutánra szép kényelmesen be is sikerült rúgnom. 
Délután átballagtunk Mártiékhoz, majd megjelent értem BaZso és Mónika, hogy elvigyenek BaZso szülinapi bulijára. A buli nem volt rossz, bár a vibrátoros leszbishow elmaradt, mivel az egyik fellépő művésznő elfelejtett eljönni, így helyette Susan Pearl ugrott be egy szolídabb műsorral. Ez sem volt rossz, nem panaszkodhatok.
A buli hajnalig tartott, 3:30 körül tudtam végül lefeküdni, és aludni cca. 3 órát, hogy 6:45 körül fölébresszenek a gyerekek. Valahogy sejtettem, hogy így lesz, hajnalban még az is eszembe jutott, hogy ennyi időre talán fölösleges is lefeküdni.
Reggel a nagy fetrengésben egyszer csak tágra nyíltak a szemem ahogy begörcsölt a bal vádlim. Tartott vagy egy percig, közben majd’ beszartam. Olyan gerincsérves nosztalgiás érzés volt, nem nyugtatott meg a dolog, azt kell mondjam. Mint ahogy az sem, hogy azóta is érzem a feszülést a vádlimban, mintha még mindig be lenne görcsölve az izmok egy része (ami azért sem frankó, mert nem szeretném eltépni őket ahogy mozgatom a lábam). Veronikát mindenesetre nem hatották meg ezek, nekiállt kiásni a medence helyét.
Apropó, medence. Szóval szombaton kaptunk egy komolyabb medencét vízforgatóval. 3 méter átmérő, 70 centi mély. Persze a csajok azonnal bezsongtak, hogy fel kell állítani. Hiába mondtam, hogy el kellene egyengetni a terepet előtte, nem, nekik patron volt a seggükben, és azonnal meg kellett csinálni. Amikor közöltem, hogy legkorábban vasárnap vagyok hajlandó fölásni a kertet úgy döntöttek, hogy nem várnak, felfújták, majd elkezdték megtölteni vízzel. Először egy lejtősebb részen akarták fölállítani, majd levitték a kert végébe ahol viszonylag sík a terep. Annyira persze nem volt sík, hogy miután belement cca. 2 m^3 ne kezdjen el tojás formára torzulni az egész. Ekkor leállították a feltöltést, és konstatálták, hogy ezt bizony sík terepre kell helyezni. Azaz fel kell ásni a kertet. Azaz megint kibaszottul igazam volt.
Így aztán vasárnap a pár óra alvás és a görcsölő vádli után nekiálltam kiönteni a 2 m^3 vizet. Imádok pazarolni… A tereprendezéshez jól jött volna egy kapa, ezért elugrottam a csömöri Bricostore-ba. Naná, hogy csak a leggagyibb kapából volt, mindnek lötyögött a feje, szar volt maga az öntvény is (öntöttvas kapa, az a fasza dolog, baszdmeg ;-( ), a nyelük is használhatatlan volt, így nem végül pár méter fűnyíró damilon kívül nem vettem semmit. Átballagtam hát az Auchanba kapáért, de ott is ugyanez a selejt volt. Ekkor már láttam sanyarú sorsomat, miszerint kénytelen leszek ásni, ami egyáltalán nem hatékony erre a munkára, ráadásul mindezt a tűző napon. Így zárás gyanánt beugrottam a Decathlonba is, és vettem egy “UV szűrős” túrakalapot (LOL).
A kalap meglepően hatákonynak bizonyult, egyrészt nagyon jól áll, másrészt pedig nem kaptam hőgutát a tűző napon ásástól, és nem is folyt az izzadság a szemembe. A lényeg, hogy felástam azt az r^2 * Pi azaz cca. 7,5 – 8 m^2 agyagot, majd Veronika elgereblyézte, kicsit egyengettük, majd felállítottuk rá a medencét, és elkezdtük megtölteni. Persze pont akkor támadt fel a viharos szél amikor az alapfóliát tettük le, így kénytelenek voltunk lesúlyozni a széleket először a gyerekekkel, majd inkább a kerti bútorokkal.
A gyerekekkel egészen egyszerűen nem működött. Csengével még csak-csak, neki az okozott problémát, hogy értelmezze hogyan kell keresztben feküdni a nájlonon. Bence nehezebb eset volt, amikor végre jó irányban és helyen feküdt akkor elkezdett unatkozni, és szépen lassan gurulni lefelé a lejtőn, rá a medencére. A szél persze azonnal belekapott a fólia szabad végébe, nekem meg elöntötte az agyamat a szar. Csúnya műsor volt, sajnos, csúnyán lebasztam a gyereket.
A vége persze az lett, hogy áll a medence, víz is került bele, és a vihar is elkerült bennünket. Nyilván akkor állt be a totális szélcsend amikor végeztünk mindennel, amig a fóliával és a medencével küzdöttünk addig rendületlenül fújt. C’est la vie. A következő szopás a medencével remélem már csak ősszel lesz, amikor leeresztjük, és kirakom térkővel a placcot.
