Something unexpected

Valami teljesen váratlan történt velem ma. Felhívott a speedshop-tól egy fazon, hogy anno sokszor voltam náluk szervizben, és hogy mi lett annak a sztorinak a vége, elégedetten használom a kicserélt mobilomat? Nem igazán – mondtam, majd elmeséltem a sztorit.

A vége az lett, hogy felajánlotta, hogy kicserélik az X500+ -omat egy másik típusú készülékre, az eredeti vásárlási áron beszámítva. Abban maradtunk, hogy jövő hét pénteken hívnak, addig kitalálom, hogy mire cseréljük.

Meglepődtem. Meg is kérdeztem a srácot, hogy mire föl ez a nagy változás, csak nem felnyomta valaki őket és rájuk szakadt egy fogyasztóvédelmi ellenőrzés? De állítólag nem. Mindenesetre kíváncsian várom, hogy tényleg hív-e a gyerek jövő hét pénteken, és tényleg lesz-e valami ebből az egészből. Majd megírom.

szar kedv

Szar kedvem van. Reggel közölte a főnököm, hogy a CEO nem engedélyezte a fizuemelést amiben megállapodtunk. Én meg közöltem, hogy ugyanannyi pénzért nem végzek több munkával és felelősséggel járó melót, és keressenek másik Chief Architectet.

Így állunk most. Meg vannak velem elégedve, kurva jól végzem a melómat, bizonyítottam vezetőként is, de hogy ezt bármivel kompenzálják, arról szó sem lehet.  Én meg úgy gondolom, hogy egy megállapodásnak két oldala van. Én maximálisan betartottam a rám eső részt.

Kár érte, igazán élveztem. Most pedig nekiállok állást keresni… :-/

mi legyen a címe?

Lövésem nincs milyen címet lehetne adni ennek a postnak. Sebaj, nézzük inkább mik történtek.

A múlt héten az egyik kontroller, aki szintén nem mai darab a cégnél nem ismert meg. Fölmentem egy projekt kód miatt, erre fölállt, bemutatkozott és kezet fogott. Hja, ennyit tesz a rövid haj és a szemüveg (vs korábban hosszú haj és kontaktlencse).

Szombaton nem történt semmi érdekes, otthon vigyáztam Dorkára és Bencére, amíg Veronika Csengével vásárolt. A vigyázás gyakorlatilag pizsamában történő Warcraftozást jelentett, de sebaj. Dorkát faszán elaltattam, majd letettem a kanapéra (és nem ébredt föl rá). Imád a vállamon elaludni, bevackolja magát a nyakamhoz, és már húzza is a lóbőrt.

Vasárnap délután elhúztunk Visegrádra fellagvárat nézni. Ahogy kiszálltunk a kocsiból a gyerekek elkezdték a “mikor érünk már oda” nyígást, de mire fölértünk a fellegvár csúcsára már fölvették a fordulatszámot. A fegyver és vadászkiállításon aztán teljes fordulatszámmal pörögtek, Bence teljesen be volt indulva a páncélok, kardok, buzogányok láttán. Dorka is nagyon jól viselte a dolgot, bent ült a gyerekhordó túrahátizsákban a hátamon, s nézelődött. Azt hiszem ez így frankón működik, jövő hét vasárnap elnézünk Dobogókőre vagy a Normafára kirándulni. Ennek persze előefeltétele, hogy a szombati szalonnasütősen ne rúgjak be túlzottan. De majd odafigyelek.

Szerdán délután elhoztam édesanyám notebookját rendbetenni. A Windows romokban, bekapott valami brutál trójait, a rendszer gyakorlatilag romokban. Minden második alkalmazás kékhalállal végződik, pl. a levelezés ilyen, a Thunderbird indítása kékhalált és rebootot eredményez. Szóval egy rakás fos az egész. Vasárnap nekiálltam hát a gépnek. Ubuntu CD-ről, majd backup: 13 Gbyte-os .tgz lett belőle, azt átmásoltam a saját gépemre, majd felhúztam a notit az új Ubuntuval. Backup file vissza, tar xzvf, majd az este és a hétfő reggel jó részét azzal töltöttem, hogy megpróbáljam összerakni a Thunderbird-öt, hogy lássa a régi, Windows-os TB alól jövő leveleket. Szoptam vele elég sokat, de végül sikerült. Így most van egy zsír jó gépe, az Ubuntu tökéletesen fut rajta, gyors, használható, és nem utolsósorban a windowsos vírusok és trójaik elmehetnek a fenébe. És végre viszonylag könnyen tudom javítani távoli eléréssel.

Bécs

Hétfőtől szerdáig Bécsben szívtam egy céges nemzetközi konferencián. Elvileg egész héten kint lettem volna, de a PA betett egy kickoffot csütörtökre is, és mivel én vezetem a projektet nem volt más választásom mint lemondani a hét második felét és hazajönni. Egyrészt jó, mert csütörtökön lett volna egy prezentációm, amit így megúsztam, másrészt viszont rossz, mert ennek az egésznek pont az érdekesebb részét vagyok kénytelen kihagyni.

Hogy mit is? iSORT és iSERT. Az első a storage, a második a server round table, ahol évente egyszer összejönnek az engineering és üzemeltető vezető szakértők, és reggeltől estig tolják az infot egymásnak. Szó szerint, 9:00-tól 18:00-ig, utána irány a hotel, majd a közös esti program 22:00-ig, illetve alkoholtól függően akár tovább is. Kemény meló, bármennyire hihetetlen.

Rengeteget tanultam, megismertem a cég műszaki elitjét, és még jól is éreztem magam, eltekintve a stressztől, hogy közben nem tudok haladni a munkámmal. A jövő évi konferencia Barcelonában lesz, ha akkor még itt és ebben a poziban dolgozom tuti megyek.

Autóval mentem Bécsbe (és vissza), az úton egy balfasz kivételével semmi említésre méltó nem volt. Jellemzően tempomattal megyek, nem kockáztatom a jogsimat, és nem ér meg 30-150 rugót az a pár perc előny amit gyorshajtással össze tudnék hozni. Békésen előzgettem a kamionokat az M1-en amikor feltűnt mögöttem ez a Transporter. Előttem kamion előzött kamiont, így nem mentem ki a külsőbe, kikapcsolt tempomattal, motorfékkel lassultam rájuk. Balfasz emberünk ezt persze nem várta meg, hanem jobbról megelőzött majd be közém és a belsőben előző kamion közé. Megtapsoltam a produkcióját, végülis sikerült a legfölöslegesebb és leghaszontalanabb manővert végrehajtania. Ő meg zokon vette, és elkezdte a szokásos játékot: lassít előttem, majd satufék, mindezt az autópályán. Miután végzett az előttünk lévő kamion a másik előzésével és mi is túlestünk a dolgon kimentem a külsőbe, majd jó nagy gázzal elhúztam a balfasz mellett, majd tempomat és a szokásos GPS szerinti 135-ös tempo. Mivel utólértem azt a kamiont ami az előbb feltartott minket bementem a belsőbe megelőzni, és ekkor ért mögém ismét a balfasz kolléga . Nem tudtam visszafogni magam, megint megtapsoltam a nyomorékot, hogy a nagy emberkedésben sikerült kibasznia magával és mögém kerülnie. Előzéssel végeztem, ki a külsőbe, megyek tovább békében amikor látom, hogy a kisbusz bosszút forral. Konkrétan a szokásos procedúrát követve padlógázzal átjött a sávomba, és megcélozta a bal tükrömet.

Kis kormányzással és fékezéssel megúsztam, hogy ne bassza szét a kocsi bal oldalát. Persze le is szarhattam volna, de rohadtul nem volt kedvem megvárni a helyszínelést, majd feljelentés tenni, és talán este 10 körül hazakerülni az egész végén, nem beszélve még a biztosítási ügyintézésről és mire lesz új tükröm plusz ajtó mert a barom azt is lezúzta volna. Szóval mit is tesz ilyenkor a törvénytisztelő állampolgár? Hát hívja a szervet. Én is így tettem.

Tárcsáztam a 112-t, elmondtam mi történt, a rendszámot, és hogy az M1-en haladunk Budapest felé a 72. km környékén. A diszpécser megígérte, hogy értesíti a kollégákat, éls elköszönt. Én meg kíváncsiságból követtem a balfaszt, hogy lássam tényleg történik-e valami. Gondolom nem árulok el nagy titkot ha már most megmondom, hogy kibaszottul semmi nem történt. Nem Cobra 11-et vártam, rendőrségi BMW-t, ugrató autókat, robbanásokat, és bilincsbe vert bűnözőket, de a totális beleszarás a rendőrség részéről több mint bosszantó. Legalább egy koszos motorost küldhettek volna, vagy akárkit aki kiinti a balfaszt és megkérdezi, hogy mégis, szerinte hogy történt a dolog.

Szóval így állunk. Egy barom meg akar ölni, de ha nem folyik vér a rendőrség baszik foglalkozni vele. Ha utánamész, és esetleg megdolgozod  azzal az 50 centis gázcsővel amit pont a napokban tettél be a kocsidba pont az ilyen esetek miatt, akkor önbíráskodsz, és jól megkúrnak a rendőrök. Tulajdonképpen mindegy mit csinálsz, ha nem akarsz összeütközést a törvénnyel akkor gyakorlatilag védtelen vagy, mert akinek a feladata az volna, hogy megvédjen, és gondoskodjon a törvények és szabályok betartásáról, vagy nem rendelkezik elég erőforrással (emberrel, kocsival, üzemanyaggal) a feladata ellátásához, vagy tulajdonképpen nem is érdekli a munkája (mert úgy gondolja nincs eléggé megfizetve). Vagy bármi.

Gondolkoztam, hogy mit lehetne kihozni ebből az egészből. A rendszámra rákerestetni elintézhető, kapcsolatok vannak. Na de mit csinálok a címmel? Odamegyek és kiszúrom mind a négy gumiját? Attól nekem jobb lesz? Hát nem. Tanul belőle? Biztos, hogy nem. Kockáztatok? Igen. Ergo ez nem megoldás. Az egyedüli megoldás az lett volna, ha az egész incidenst fölveszem videóra, amit meg is tehettem volna, hiszen pontosan tudtam mi fog következni (büntetősatu, majd leszorítás).  A videóval besétálok a rendőrségre és feljelentem a balfaszt. A rendőrök persze megpróbálnának lebeszélni róla, amit nem hagynék és sikeresen elbasznék pár órát az életemből. Tételezzük föl, hogy komolyan veszi a szerv a dolgot, szabálysértési eljárást indítanak a balfasz ellen, maj a végén kap egy figyelmeztetést, és ha nagyon szigorúak akkor talán még egy pontot is ráírnak a jogsijára. Tanul belőle? Nem. Elpazaroltam több órát az életemből egy ilyen faszságra? Igen. Hiába idegeskedtem? Igen. Megérte? Nem. Ez sem megoldás. Akárhogy és akárhányszor gondolom újra a dolgot, mindig oda jutok, hogy én basztam el már az elején. Nem kellett volna foglalkozni ezzel a barommal: menjen dolgára, ha ennyire keresi a bajt előbb vagy utóbb úgyis megtalálja. Legyen csak neki szar napja, idegeskedjen ő, én ki akarok maradni ebből az egészből. És pont ezért nem is kell belekeverednem. Idővel talán ez is menni fog, ahogy öregszem talán lesz elég önuralmam ehhez is.

Szörnyes könyv

Bence rákattant a “szörnyes könyvre”, időnként előcibálja, és órákon keresztül lapozgatja az AD&D Monstrous Compendiumot. Sárkányok, harcosok, gnollok, lovagok, csapnak össze a fantáziájában, ahogy csillogó szemekkel nézi a képeket, és mutogatja nekem, hogy ez a gonosz “lekardozta” azt, és nézzem, hogy a sárkány előtt ott vannak a csontvázak, meg az összetört kardok.

Ejj, de rég játszottam pen & paper RPG-t…