mindenható

Egyszer kapnék csak egy rövid pillanatra mindenható isteni hatalmat: nem világbékét teremtenék, hanem pofánbasznám az összes nyomorékot aki buta láncleveleket küldözget önszántából / unalmában. :->

a zaj

Vasárnap este altatás után már épp filmnézéshez készülődtünk amikor Bence fiam egyszercsak megjelent a lépcsőn:

- Apa. Nem tudok aludni, mert a Csenge hangot ad ki az orrán.

Csengének bedugult az orra, és horkolt, szegény kiscsávó meg nem tudott aludni a zajban…

Végre otthon

Szolíd két órás késés a hó miatt, de végül 20:15 környékén leszállt a gépünk tegnap este. Cca. 4-5 órát ültem a reptéren, majd a gépen még 30-40 percet amíg a jégtelenítésre vártunk. De a lényeg, hogy épségben hazaértünk.

Hoztam egy nagy tétel csokit, amire Veronika azonnal rávetette magát. A gyerekek sajnos már aludtak, így csak reggel találkoztam velük. Hiányzott már a család…

finito

Megvolt végre a vizsga ma délután. Az eredményt cca. 2 hét múlva kapjuk meg, de nem számítok nagy meglepetésre. Szerintem mindenki átment.

Készülök a holnapi hazaútra, már be is csekkoltam a gépre. 19F ülés, utolsó előtti sor, ablak mellett, ha minden igaz. Bár, most rémlik, hogy sikerült már olyan géppel is utaznom ahol az utolsó soroknak nem jutott ablak.

Nem egészen fél óra múlva pedig indulunk Münchenbe team eventre. Azaz berúgni. Remélem lesz echte bajor kaja, csülök meg literes korsó sörök, hogy kárpótoljanak az Iced Earth koncertért amit ma este kihagyok.

Ismaning

Szóval itt vagyok Ismaningban, a Telekom Training hotelben. Egész héten.

Holnap vizsgázunk, és tanulnom kéne. Mindenkin látszik a vizsgadrukk, egyesek már napok óta magolással töltik az estéiket. 30-40 éves emberek, és úgy fosnak mint anno egyetemen szigorlat előtt.

Hétfő hajnalban keltem, valamikor 5 előtt. Kávé, joghurt, taxi, reptér, repülés félálomban. Persze a repülőn a nyomásváltozásnak és az arcüreg és fülgyulladásomnak köszönhetően átmenetileg megsüketültem, ami azért elég szar élmény volt. Leszállás közben már kidugult a bal fülem, de a jobb az már csak az S-Bahn-on ülve javult meg. Remélem péntekre elmúlik ez a kehe, nincs sok kedvem megint ezzel szopni.

Apropó, repülés. Kipróbáltam, hogy használható-e magyarországon a Lufthansa mobile boarding pass. Vasárnap otthonról becsekkoltam, és a mobilomra kértem a beszállókártyát. Hétfő reggel az utasbiztonsági ellenőrzésnél állva mutatom a nőnek a mobilomat, aki először meglepődött, kicsit nézegette, majd kinyitotta a VIP folyosót, és azon terelt keresztül a röntgengéphez. Legközelebb is így csinálom, ha ügyesen állítom be a telefont akkor pont nem látszik az “Economy Class” felirat rajta. A kapunál már rutinosan fogadtak, leolvasták a vonalkódot, és mehettem is dolgomra. Örülök, hogy legalább ez működik ebben az országban…

Szóval Ismaning. A hely a reptér és München közt félúton van, igazából egy kis porfészek, olyasmi mint mondjuk Budakalász Budapest határában. Nem sok minden van itt helyben.

A trainingről nem írok, a kaja tipikus bajor, a sör finom. Azt hiszem megint híztam pár kilót amit majd otthon fáradságos nem-nassolással leszek kénytelen leadni. Szerencsére ez az utolsó ilyen training hét, több már nem lesz, feltéve persze, hogy nem baszom ez a vizsgát. De mivel én vagyok a legjobb, hát miért is basznám el? Azért átolvasom az anyagot még ma este, biztos ami biztos…

Veronikával nap mint nap beszélek, de sok újdonságot nem hallok tőle. A szokásos napi rutin a gyerekekkel, a küzdelem a hirtelen leesett bitang sok hóval, és kb. ennyi. Csenge állítólag számolja a napokat, hogy mennyi van még hátra a hazaérkezésemig. Sőt, hétfő este leültek együtt Bencével imádkozni, ahogy velem szoktak… Ezt kár, hogy nem láttam.

havazás

Kíváncsi vagyok, hogy mikor jelentik be a nyomorékok, hogy váratlanul érte a közterület fenntartót a havazás. Csúnyán fogok röhögni.

Nem takarítanak, de még csak nem is sóznak. Az M0-n sem. Egészen érdekes élmény volt 140-nel rászaladni a többcentis, félig lefagyott szmötyire a belső sávban.

A Csatári dülőre fölvezető út is csupa takony, és persze csúszik mint állat. Lehet, hogy holnap home-office-olok?

összefoglaló

Megint egy csomó dolog történt amiről eddig nem volt erőm és időm írni. A család például küzd a betegséggel, az összes gyerek köhög, és én sem vagyok valami túl jó állapotban, cca. két hete betegen dolgozom. Múlt héten 10-12 órákat toltam le bent, esténként mire hazaértem a gyerekek már húzták a lóbőrt. Ezen a héten már jobb volt a helyzet: csütörtökön fél öt körül el tudtam szabadulni (lemondtam az öt órás conf.call-t), pénteken pedig megléptem kettőkör (lázzal és fejfájással annyira nem fáin dolgozni).

Szóval munka rengeteg, 2 ember munkáját végzem ugyanazért a fizetésért, ami elég nagy lúzerségre utal. Ha áprilisban nem tudunk megállapodni egy korrekt fizetésben akkor simán visszaadom az új pozimat. Addig is, ha megtalálnak egy korrekt állással nem biztos, hogy nem fogom elfogadni. Kár volna, szeretem ezt a munkát, de ez a hozzáállás a cég részéről nem korrekt.

Visszatérve a gyerekekre: nőnek mint a gomba. Bence ezek mellett iszonyat hisztis, Dorka pedig igazi zsarnokká fejlődött az elmúlt hetekben. A tegnapi napot konkrétan végigvisította, ami eléggé megviselte az idegeinket.

Most idejött Bence, és telepakolta az asztalomat plüssállatokkal. Majd később folytatom.

spenóttorta

Veronika szeret kísérletezni. Tegnap spenóttortát sütött. Merthogy leolvasztottuk a fagyasztót, és minden maradékot föl kellett használni belőle. A végeredmény nagyon brutál volt, mint egy adag balatoni hínár pár liter félig beszáradt takonnyal összekeverve egy tortalap tetején.
Kár volt a tortalapért. A kutyák persze ezt is megették.