Málna

Kaptam egy litér erdei málnapálinkát. A legfinomabb amit valaha kóstoltam. És egyben a legdrágább is.

szemészet

Pörgős nap volt. Kezdjük azzal, hogy szabin vagyok, de persze égető szükség volt rám bent a cégnél, ezért beugrottam egy jó reggeli megbeszélésre 9:00-től 10:00-ig. Aztán ha már ott vagyok akkor maradtam az Architect meetingre is, amit mint kiderült már én vezettem. Próbáltam bejutni a CEO-hoz is, megbeszélni egy rövid, ámde fölöttébb fontos kérdést, de végül a titkárnője lemondta az 5 perces timeslotomat. :-/

A csoportmegbeszélés után autóba be, alacsonyan repülve irány haza, hogy elvigyem Bencét a szemészetre, amiért végülis a szabit kivettem mára. Otthon megebédelek egy darab nutellás palacsintát, majd gyerek öltöztetődik, és irány a rendelő. 1/4 2-re van időpontunk. Legalábbis ekkor még azt hiszem.

Várunk szépen sorszámmal a kézben, Bence fiam mint egy földreszállt angyal: kedves, aranyos, szófogadó, bújós. Ilyet is ritkán látni. Gyanúm szerint a következőket gondolhatja: “Apa ma nyugodt, kedves, mosolygós, barátságos, nem kiabálós: mint egy földreszállt angyal. Ilyet is ritkán látni.” ) Szóval várunk, majd leszólítok egy köpenyes banyát aki épp a szemészetről csámpázik kifelé, hogy időpontra jöttünk, szólítanak majd, vagy sorszám alapján hívnak be? A köpenyes meglepően barátságos (ez egy ilyen nap, úgy látszik, egy kis napsütés csodát tesz az emberek hangulatával), kihozza a foglalási naplót, és megnézi mikorra vagyunk beírva. Merthogy 1/4 2-re tuti nem, mivel a rendelés 1/2 2-kor kezdődik. Na, durr, tévedtünk 15 percet, nagy dolog… Ahham… 1/4 3. Utólag nem is értem, hogy hogy nem üvöltöttem le Veronika fejét amikor felhívtam. Biztos az a fránya napfény.

Nincs mit tenni, valamivel ki kell tölteni a hirtelen rendelkezésünkre álló rengeteg időt, így elindultunk sétálni. Apa és fia. Kéz a kézben. Körbesétáltunk a közeli lakótelepen, megnéztük a lepattant 30-40 éves játszótereket, és Beni kipróbálta a megmaradt 2 hintából az egyiket. Majd séta tovább, Bence egy méteres faággal hadonászik, és a galambokat próbálja becserkészni. Valamiért szereti a galambokat levadászni. Meglát egyet, és lopakodó üzemmódba kapcsol (legalábbis azt hiszi magáról). Síri csöndben, óvatosan megközelíti gyanútlan áldozatát (legalábbis azt hiszi róla), majd lecsap. A galambok meg huss… Nagyon szórakoztató látvány. Imádom ezt a kis bohócot.

Séta közben elballagunk egy üveg csecsebecséket és apró baszokat árusító bolt mellett. Bencét lenyűgözi a kirakat, így hát bemegyünk körülnézni. Persze az eladónőt azonnal az ujja köré tekeri a kiscsávó, szóval végignézzük a boltot (temérdek lom), és a végén az ebédre szánt mandarinjait megkaparintva távozunk. Hmmm, ezt ki kéne próbálni egy bankban is…

Vissza a rendelőbe, ahova 10 perccel korábban érkezünk, de a sorszámunk már ott virít az ajtó fölött. Ezt már szeretem. A vizsgálatokat Bence profin veszi, együttműködő, szóval minden flottul megy. A végén szembe csöpögtetés, majd utána a géppel végzett szemvizsgálat. Amíg a folyosón várunk, hogy hasson a szemcsepp, Bence az ölembe hajtja a fejét, bevackolja magát, és elalszik. Úgy kell felébresztenem amikor végre be kell mennünk. A vizsgálat szerint szinte semmi baja a szemének, nem indokolt a látáskorrekció, ami jó hír. Mivel pedig Bence olyan fasza srác volt végig, ezért választhat egy ajándékot magának. Vagy azt a bábut amit a várakozás idejére kapott, vagy pedig két matricát!

Itt kezdődik a baj. Bencének nem kell a bábu, és nem kell a matrica. Bencének egy olyan bábu kell amit nem kaphat meg. Bármit csinálunk, magyarázunk, győzködjük, ő hajthatatlan. Csak az a kurva tigris vagy mi a lótüdő kell a polcról, a többi nem érdekli. Amikor közli a nővérrel, hogy “Most megbántottál, ne beszélj velem!” jobbnak látom távozni. A vörös fejjel üvöltő gyereket a kezénél fogva ráncigálom ki a rendelőből. Persze a folyosón, miközben öltöztetem a primadonnát mindenki minket néz. Speciel nem zavar, leszarom a közönséget, nézzenek ha jól szórakoznak. Bencének elmondom, hogy így járt, magának köszönheti, hogy a felajánlott bábu és a két matrica közül egyiket sem hozta el, mire fel Beni: “- Most megbántottál. Most már nem szeretlek.” A háttérben nevetés, úgy hallom tízpontos volt.

Persze a kocsiban végig duzzogás, még otthon is 5 percig haragszik rám, aztán helyreáll a világbéke. Kéne még ilyen apa-fiú programokat szervezni.

nördülés

Bizony, kezdek visszanördülni. Nevezzük inkább foglalkozási ártalomnak.

A reggelimet azzal töltöttem, hogy dyndns-t regisztráltam, ssh user kulcspárt generáltam, és sshd-t konfiguráltam, hogy csak rsa kulccsal engedjen be a gépre. A végén még meg kellett küzdenem a putty-val is, mert ez a vacak csak a saját formátumú kulcsával hajlandó dolgozni, de ezt is abszolváltam.

Most meg Dorkával a vállamon (bevackolta magát és alszik) várom, hogy Veronika visszaérjen a gyerekorvostól, és mehessek végre dolgozni.

Jól vigyázz mit kívánsz, mert teljesül!

Megkaptam a munkahelyemen a melót amit akartam. Most lesz pár durva hetem, egyszerre kell belerázódni az új munkába, párhuzamosan pedig behozni az 1 hónapos lemaradást a projektemben. De hát teher alatt nő a pálma, legalábbis azt mondják.

Tessék, egy újabb ego-post, ami nem szól semmi másról, csak arról, hogy mennyire fasza gyerek vagyok valójában. Ehh, bullshit.

amsterdam – a maradék

Csütörtök este a tanfolyam után “team event”-re mentünk. Ez jellemzően városnézést, kajálást, és berúgást jelent, ebben a sorrendben. Ezúttal sem volt másképp.

Este 19:00-re kiballagtunk a Prins Henrikkade 25 alá, majd föl a hajóra, és irány a város. A “Lovers” (“lofesz”-nek ejtik, ha jól emlékszem ) egyik hajójával mentünk végig a városon, közben pedig megvacsoráztunk, és megalapoztuk a későbbi berúgást.

Amsterdam csodálatos hely. Láttunk egy csomó lakóhajót, régi bárkákat amiket lakássá alakítottak, és gyakorlatilag a vízen élnek az emberek. Ha egyszer kurva sok pénzem lesz kiköltözünk Amsterdamba egy ilyen hajó-lakásra. Állítólag 500.000 EUR környékén mozog az áruk. Megnéztünk egy csomó érdekességet, pl. a “táncoló házakat”. Ezek onnan kapták a nevüket, hogy össze-vissza dőlve állnak, gyakorlatilag egymást tartják valahogy. Itt derült fény arra, hogy miért is építették régen úgy az épületeket, hogy kifelé az utcafrontra dőljön a tetejük. A házakat 10-12 méterre a talajba levert facölöpökre építették régen (kézi munkával verték le őket), és a falakat kifelé döntötték, hogy ezzel is megóvják a cölöpöket az esőtől és így az elrohadástól. A “táncoló házak” esetében valamit eliktattak a derék munkásemberek, a cölöpök némelyike elrohadt, az épületek pedig egymásnak dőltek. Lesz itt valahol egy kép amit nem én készítettem, hanem loptam: Amiad publikus albumából. Copyright letudva. Thanks, mate!

A vacsora és a hajóút végeztével elindultunk vissza a hotelbe. A piroslámpás negyednél pár kolléga bevágodott egy strip klubba (majd később végigjárták az egész negyedet, minden kirakatot alaposan megnézve ), mi pedig elindultunk kocsmát keresni. Hosszas gyaloglás után találtunk végre egy egész jó helyet, nem messze a hoteltől, ott ittunk zárásig, majd a hotel felé ballagva találtunk egy mégtovább nyitvatartó üzemegységet, ahol gyorsan legurítottunk még 3 kör sört. Hajnal 2 körül kerültem ágyba, el lehet képzelni másnap hogy néztem ki. A repülőn szinte végig aludtam.

Iced Earth a PeCsában

Naná, hogy február 19.-én külföldön leszek. Hát persze, hogy nem tudok elmenni a koncertre… Most már tényleg tele a faszom.

amsterdami helyzetjelentés

A város szuper, a hangulat csillagos ötös, Amsterdam továbbra is a létező helyek egyik legjobbika.

A hotelünk a korábban már megjelölt helyen van, pont a virágpiac mellett. Emlékszem, hogy 9 éve amikor először voltam itt kerestük a helyet, de nem találtuk. Most meg itt ülök pár méterre tőle.

Szóval a hotel csillagos ötös, szobák, ellátás, minden fullos. Olasz konyhájuk van, és veszett jól főznek. Ráadásul egészségesnek tűnő, nem kalóriabomba ételeket, szóval a BB trainingek során talán először fordul elő, hogy nem szedek föl pár kg fölösleget az eddigiek mellé.

Sajnos mire vége a tanfolyamnak már sötét van, múzeumok zárva, így nem sok opció van a kikapcsolódásra: a De Wallen. Természetesen körbenéztünk itt is a csapattal.

Két dolog tűnt föl itt:

1. Azokban a kirakatokban ahol piros helyett kék fény ég vagy állati randa nők ülnek (bár ilyen bőven előfordul piros fénynél is), vagy transzvesztiták egytől egyig. Ez utóbbi elméletet támasztja alá a megfigyelt furcsa dudor a csipkés tangán és az ádámcsutka.
2. Kémeim azt jelentették, hogy a fű a szokásosnál jóval erősebb itt, és ezt vizuális megfigyeléseim is alátámasztották. Láttam olyan kollégát, aki még másnap is üveges szemekkel ült a tanfolyamon.

Ja, és mielőtt valaki kérdezné: nem, nem lesznek fotók a RLD-ről. Semmi kedvem pépesre verődni.

miért nem veszek olajradiátort?

Mert nincs értelme. Ha elfogy a gáz az emberek elkezdenek azzal fűteni amijük van. Aki tud fával, aki nem – és ez a többség – olajradiátorral. Villannyal. Namármost, mi történik akkor amikor mindenki bekapcsolja az olajkályhát? Na mi? Hát túlterhelik a hálózatot, a hálózat üzemeltetője pedig elkezdi szép sorban lekapcsolni a szegmenseket, hogy csökkentse a terhelést. Mivel Pécel illetve a környék a lekapcsolási listán első helyen áll…

a hotel

Megkerestem a térképen, hogy hol is van a hotel ahol a jövő hetemet töltöm.

További magyarázat nélkül (legyen elég a széles mosoly az arcomon ):

a kormánynak nincs kedve dolgozni

Azt mondja a fideszes csóka a híradóban, hogy a kormánynak nincs kedve dolgozni. Merthogy megsértődött, hogy a jóképességű fideszes és kádenpás képviselők több mint 1000 írásban feltett kérdést adtak le Karácsony előtt amire ma meg holnap lejár a válaszadási határidő.

Gratulálok. Sikerült tönkretenni párszáz minisztériumi dolgozó évvégi szabadságát, elvenni tőlük az időt amit a családjukkal töltöttek volna. Nem kell különösebben sok ész annak belátásához, hogy nem a politikus vezetők lettek berendelve szabiról és nem ők güriztek szakadatlanul, hogy a megválaszolják a különösen fontos kérdéseket, hanem a nem politikus, nem vezető beosztottjaik.

Ezzel a Fidesz és a KDNP is teljesen tisztában van természetesen, de hát a lényeg az üzenet, hogy ezzel is ki lehessen állni a kamerák elé, és súlykolni a népbe, hogy a kormány így, és a kormány úgy. Közben meg csak az egyszerű “peonokokat” szívatták meg. Well done, motherfuckers…