Fallout 3

Cca. fél órája fejeztem be a Fallout 3-at. Bitang jó játék, megérdemelte az év legjobbja nevezést az index.hu-n. Hangulatában tökéletes, és még a hossza is pont jó, nem olyan “neverending story” mint a Fallout 2 (amit szintén imádtam, 2-szer játszottam végig). Erről jut eszembe, kipróbálom mennyi negatív karmát tudok összegyűjteni…

dugódíj

Nem múlhat el az év egy utolsó morgás nélkül, és “szerencsére” a bölcs budapesti vezetők ismét alapot szolgáltattak rá.

A cikk arról szól, hogy életbe lépett a szmogriadóra vonatkozó rendelete, és hogy egyre közelebb a dugódíj bevezetése.

A cél a légszennyezettség, és a forgalom csökkentése. Sajnos csak papíron. Ugyanis a valóságban ebből egy újabb levételi lehetőséget képeznek, mint ahogy tették a fizetős parkolással is.

Emlékeztek még a fizető parkolási övezetek bevezetésére? Azt mondták, hogy a belváros parkolási gondjainak megoldására találták ki, hogy tényleg csak az menjen be oda autóval és parkoljon ott akinek szüksége van rá, és az is maximum pár órás időtartamra. És közben lassan már egész Budapest fizető övezetté válik, ha a lakhelyeden kívül bárhol megállsz autóval, fizetsz. Hogy miért? Mert kurva jó üzlet. Ha viszonylag tisztességesek akkor a kerületnek és az adott önkormányzatnak, ha nem akkor csak a vállalkozónak és a megfelelő hatalmi pozicióban lévő cimborájának (hogy is nevezzem azt a közalkalmazottat aki némi nem teljesen legális részesedés ellenében az önkormányzatnál a vállalkozó érdekeit képviseli és védi a megfelelő döntésekkel, rendeletekkel és szerződésekkel).

Látható, hogy a fizetős parkolás már rég nem arról szól aminek ürügyén bevezették, hanem pusztán az autósok levételéről. Ugyanez lesz a helyzet a dugódíjjal és hídpénzzel is. Hogy miért? Mert míg azokban az országokban és városokban ahol ez működik (előszeretettel példálóznak Londonnal) a tömegközlekedés reális alternatívája az autózásnak, addig Budapesten kész csőd az egész. Ritkán járó, tömött járatok, koszos, rossz állapotú járművek, ez nem alternatívája az autós közlekedésnek. Ráadásul a vidékről munkába járó embereket még a P+R parkolók hiánya is sújtja. Láttatok már ilyet, Budapesten? Én kettőt. Egyet Hűvösvölgyben, egyet az Örsön. Talán még van ugyanennyi a városban. Kevés van, és nem elég nagyok, ezekben nem lehet letenni a kocsit. Arról nem is beszélve, hogy előszeretettel törik föl a P+R-ben parkoló járműveket, hiszen szinte biztos, hogy a gazdájuk estig nem kerül elő. Ezt kellene választanom az autózás helyett, vagy pedig fizethetem a dugódíjat. Gyakorlatilag az autósok jó részét rákényszerítik a fizetésre, mivel tömegközlekedés Budapesten nem reális alternatíva. Kösz, baszdmeg.

XP és kalbász

Hülye címe van a mai postnak, tudom, de mint látható, az élet minden fontos területéről (tehát a számítástechnikáról és az evésről) szó lesz.

Ott kezdődött, hogy karácsony másnapján kipróbáltam a Fallout 3-at Butch gépén, és ha nem féltem volna, hogy kiújul a gerincsérvem hát tuti leszopom magamat. Otthon persze megpróbáltam föltenni Wine-nal Linux alá, de nem jártam sikerrel. Aztán megpróbáltam föltenni az ezeréves Warcraft III-at szintén Wine-nal, de ez sem működött. Ekkor már láttam, hogy ez nem mehet így tovább, szóval eldöntöttem, hogy veszek egy ikszbokszot.

X-Box vásárlásnál két opció van: vagy kiüttetem a firmware-t és használhatom a “biztonsági másolat DVD”ket is, viszont nem tudok a netes játékokkal játszani és a hivatalos frissítéseket is elfelejthetem, vagy pedig hagyom a gyári firmware-t de akkor jelentősen csökken az általam elérhető SW-ek köre. Sebaj, hiszen PC-re is vásároltam már jópárszor SW-t, lássuk hát az árakat. És itt hidaltam le. A Fallout 3 cca. 17.000 forint X-Box-ra, és cca. 9.000 forint PC-re. Ugyanennyire aránytalanul drága a többi SW is.

Bevallom, ekkor detonált a faszom. A 10 ropi egy játékért a lélektani határ nálam, ekkora levételre nem voltam felkészülve. Így aztán el is vetettem a konzolvásárlás ötletét, maradok PC-n egyelőre. Gondoltam felhúzok egy Vista-t a 2. vinyómra, és megnézem mit tud a gépemen, nem mellesleg pedig végigtolom vele a FO3-at. Egy komplett napot szoptam a Vista installal, 32 és 64 bitessel egyaránt, szűz installal és XP upgrade-del egyaránt. Bármit csináltam, az install utolsó fázisában behalt ez a szar. Az okosak azt írták a neten, hogy le kell húzni minden USB-s eszközt, és úgy telepíteni a cuccot, de rajtam ez sem segített. Valahol vicces, mert régen kacérkodtam a gondolattal, hogy veszek egy Vista-t, de a dolgok állását nézve jól tettem, hogy nem vásároltam be. Talán a Windows 7… Lényeg a lényeg, fölment az XP, alá a FO3, és újra kerek a világ.

Végül a kolbászról is essen pár szó, ha már a címben szerepel. Nagyon röviden csak, ofcoz, kifárasztott ez az előző értelmetlen szösszenet. Reggel bevásároltunk a Tesco-ban, felkészülve a hétre és szilveszterre. Mivel Veronika kolbászkrémet (is) akar készíteni, így a péceli hentesnél venni terveztem egy pár Gyulait. Amikor a pultnál kértem, hülyén néztek rám, ha paranoiás volnék (pedig sajnos az vagyok) némi sértődést véltem volna felfedezni az eladó hangjában. Gyulai nincs. Van helyette viszont saját házi kolbász, és higgyem el, hogy jobb mint a Gyulai, még Pestről is sokan jönnek érte. Nem izgattam magam különösebben, vettem egy szép párral, ha szar, a kolbászkrémbe akkor is frankó lesz. Otthon kóstoló… és hát… tényleg nagyon finom. Sőt… van olyan jó mint a szüleim házikolbásza (ami az egyik legfinomabb természetesen )… a mindenségit!

Pécel rulez!

kondi

Kondim, na az nincs. Semmi. Konkrétan nulla. Csak ránézek a szobakerékpárra, és már emelkedik a pulzusom.

Ettől függetlenül minden második nap felpattanok rá, és tekerek egy jó 20 percet. Eleinte rettenetesen törte a valagam a nyereg, meg minden bajom volt, de mostanra hozzászoktam. “Mostanra”, végülis csak pár napja csinálom, de ennyi elégnek bizonyult ezt a kellemetlenséget megszokni.

Eleinte a pulzusom alapján mért terheléshez automatikusan alkalmazkodó programmal kísérleteztem, de nem voltam megelégedve az eredménnyel. Ugyanis, mint már említettem, nulla kondim van. Hogy ez miért baj? Azért, mert a bringa látja, hogy a pulzusom 136, ez pedig nem egyenlő a 140-nel (ami az életkorom alapján számított maximális megengedhető pulzus 75%-a), ergo növelni kell a terhelést. Rátesz egy fokozatot, kicsit jobban fékezi a lendkereket, a pulzusom pedig meglódul. Fölmegy 150-re meg följebb. A bringa ezt érzékeli, és kapásból visszavesz egy fokozatot, a pulzusom pedig lassan követi, majd amikor megint 140 alá csökken kapok egy lehelletfinom adjusztálást a nehézségen, ami a szervezetemet kondi hiányában annyira megviseli, hogy a pulzusom ismét az egekbe szökken. Ez a barom meg oda-vissza állítgatja a terhelést, amitől hülyét kapok. Talán ha némi tűréssel dolgozna…

Szóval kerestem másik programot a gépen. Az előre beállított szadizós programok nem tetszenek, mindenféle buzi módokon viszi föl és le a terhelést, én meg egyszerűen csak tekerni akarok, és nem meghalni. Jelen állapotomban a konstans terhelés is tökéletesen megteszi. Így végül beállítottam a 2. legkönnyebb fokozatot, ami pont egyel nehezebb az eddig általában használt fokozatnál (igen, tudom, puding vagyok, pont ezért csinálom ezt az egészet ), és letekertem a 20 percet. Amikor nagyon unatkoztam pulzust mértem. Aztán inkább felhagytam vele, mert féltem, hogy a pittyegés fölébreszti az éppen altatás alatt álló Dorkát a másik szobában, no és a számok sem voltak valami szépek.

Lényeg a lényeg, sikerült 20 percet kb. csúcsterhelésen végigtekernem, pulzus 160-170 között, ami a max. pulzus 85-90%-a. Majd utánaolvasok, hogy ez mennyire tolerálható, vagy pedig csökkentenem kell-e a terhelést. Nincs kedvem a bringán meghalni (teljes csendben persze, mivel a másik szobában altatás történik ). Érdekes volt amúgy, mert azt vettem észre, hogy ahogy fáradok, úgy kapcsolok egyre nagyobb tempóra. Az elején még bírtam 60 rpm-mel tekerni, de a vége felé egyre nehezebb lett, minduntalan begyorsultam, és egyre nehezebb volt visszafognom magamat.

No, megyek lazítani a TV elé. Hasta la vista!

karácsonyi sütögetés

Úgy döntöttük karácsonyra – a sok egyéb kaja mellett – töltötthúst készítünk. Pontosabban készítek, én, mivel állítólag ez a tutajácsolás és tűzrakás mellett szintén  férfimunka.

Veronika előkotorta a régi receptet amit még anyám küldött 4 éve, tegnap pedig beszereztük a hozzávalókat. Egy nagy tétel csirkemájat, tojást meg amit még találtunk. A Tescoban ugyan volt dagadó, de nem tölteni való, szeletekre volt vágva. Nem értem a dolgot, úgy gondolom ez elég szokványos ünnepi kaja a halászlé mellett. Sebaj, végülis ennek a hiányosságnak köszönhetem, hogy megismertem otthon Pécelen a környék legjobb hentesét. Olyan régimódi hentesüzlet, a pultnál kérem a cuccot, majd adnak egy cetlit amit a külön kasszánál egy jópofa öreg bácsinál fizetek, majd vissza a pulthoz a szajréért. Tetszik a hely, ráadásul nagyon szép árujuk van –> mostantól itt veszem a húst.

Szép nagy dagadót kértem, felszúrva ahogy kell. Ma amikor kibontottam a töltéshez akkor konstatáltam, hogy valóban hatalmas adagot vágott le a hentes: a legnagyobb tepsinkre is csak átlósan fért föl, és még úgyis lelógott a csücske.

Szóval a recept, édesanyám után szabadon:

Megfőzök 3 tojást keménytojásnak. Összevágok 3 csirkemájat apróra (eredetileg ki kellett volna kaparni a hártyájából, de arra nem vagyok többet hajlandó, a múltkor is majdnem elhánytam magam annál a résznél, pedig nem vagyok gyenge gyomrú), majd egy jó csokor petrezselyemlevéllel és 4-5 dkg margarinnal párolom cca 2 percig. Ezután beáztatok 3-4 zsemlét és szétmorzsolom őket egy edénybe. Itt fontos megemlíteni, hogy nem árt a vizet kiszorítani a zsemlékből, különben túl híg lesz a töltelék.

Szóval szétmorzsolom a zsemlét (vagy száraz kenyeret), beletolok 2 nyers tojást, a 3 összemorzsolt keménytojást, a májas cuccot, 1 marék zsemlemorzsát, és egy jó tétel borsot, sót, majorannát, és töltelék fűszerkeveréket ha van (nincs). Ezeket jól összekeverem kézzel, majd beletöltöm a dagadóba. Vigyázok, hogy ne tömjem túl, mert a töltelék sütés közben megdagad és szétrepesztheti a húst (ezért nem árt sütés közben időnként hústűvel bökdösni a cuccot). A dagadó nyílását hústűkkel lezárom, a maradék tölteléket melléteszem, és zsupsz, be a sütőbe. A recept nem írta hány fokon kellene sütni, így 180-ra tettem, süljön csak át rendesen kívül-belül. No és mivel szép nagy adag dagadót kaptam ezért kénytelen voltam a tölteléket is “felméretezni”. Vagy 1,5-szer több anyagból készült a töltelék, és mégis, amikor betöltöttük a dagadóba alig maradt. Lesz majd itt valahol egy fénykép a sütés előtti állapotról, meg majd egy a végeredményről is. Az ízét meg majd meglátjuk holnap, ez az a kaja ami melegen nem jó. Az illata már frankó… :-9

az adózásról

Úgy tűnik ismét sikerült arcon köpni a tisztességesen adózó embereket. Köztük engem is.

Tudjátok mit? Hát basszátok meg! Amint alkalmam lesz én is adócsaló üzemmódba váltok, minimálbér után adózok, trükközök a céges költségeimmel és mindennel amivel csak lehet. Aztán ha már nagyon szorul a hurok akkor tisztára mosom a pénzemet a párévente esedékes adóamnesztia során, és mindenki bekaphatja.

Ja, hogy ha csökken az adózók száma, akkor nem lesz miből fenntartani a közszolgákat? Nem lesz honnan ellopni a pénzt a pártkasszákba? Nem lesz egészségügy, nem lesz nyugdíj? Ez szemmel láthatólag nem érdekli a politikusokat, akkor engem miért aggasszon?!

Csak így tovább, emeljétek csak a tisztességes adózók terheit, rakjatok a vállamra még szolidaritási adót meg ki tudja még milyen faszságokat találtok ki ott a parlamentben. Csak tessék, csak tessék, húzzátok le az újabb bőrt, és közben mutassátok a példát: te fasz, hát minek adózol amikor meg lehet úszni ezt az egészet?!

És ha majd nagyon belejövök az adócsalásba, és a lopásba akkor majd politikusnak állok. Az lesz a szép világ! Ülök majd a parlamentben, szarok mindenre és mindenkire, mutyizok és lopok majd ahogy azt a nagy elődeimtől láttam. A szép új világ…

last.fm

Egyre több barátom hallgatja a last.fm-et, így hát lecsekkoltam én is.

“Good shit”, ahogy a Dél-Afrikai kolléga mondaná. Hallgassátok!

ps.: Innen értesültem, hogy állítólag Iced Earth koncert lesz február 19-én a PeCsában. :-O www.pecsa.hu, www.concerto.hu nem tud róla, de a www.tex.hu-n már kint van. Erősen elgondolkodtató…

A költészet napja

A költészet napja a mai, sikerült jól kiköltekeznem.

Először is vettem végre fenyőt, Normann-t (vagy Nordmann, hogy a bánatba is hívják ezeket?) mintegy 12 rugóért a falu határában. Aztán elballagtam a Decathlonba, és megvettem a szobakerékpárt.

Nagy volt a kísértés, eredetileg full HD LCD TV-t és X-Box-ot akartam, de az kibaszott drága lett volna. No meg jobban belegondolva azt eredményezte volna, hogy egész nap a TV előtt ülök / ülnek a gyerekek, és még kevesebbet mozgunk. Nekem meg nincs szükségem újabb addikcióra épp most, hogy végre lejöttem a WoW-ról.

Szóval szobakerékpár. Volt vagy 40 kg a cucc, és szereltem cca. egy órán keresztül. 8 kg-os lendkereke van, motorral állított mágnesfék, meg valami csodakompjúter (ez milyen vicces szó, leírom megint: k-o-m-p-j-ú-t-e-r ), és olyat tud, hogy figyeli a pulzusodat, és úgy állítja a mágnesféket, hogy a megadott tartományban legyen a pulzusod a tekerés során. Nem rossz.

Persze ki is próbáltuk. Kapásból sikerült egy olyan 10 perces menetet letolnom (manuális módban), hogy folyt rólam a víz, a pulzusom meg az egekben. Utánaolvasva a gépkönyvben az én koromban megengedhető maximális pulzusszám 90%-a fölött voltam már, ami nem feltétlenül egészséges így elsőre. Ebből és a leírásból okulva végül beállítottam a cuccot 30 perces tekerésre, a cél pulzus pedig a maximális 75%-a. Fogyásra, és valami minimális kondi elérésére pont jó lesz.

ps.: Veronika is kipróbálta a gépet. A 6. percben föladta… puding…

14-es tipli

Tudtátok, hogy bemegy a 14-es tipli a 12-es lyukba? Csak elég nagy kalapács kell hozzá…

fillérbaszók

Amikor beköltöztünk (immáron több mint 2 éve) örültünk a szerencsénknek, hogy csak mérsékelten baszta át a fejünket a vállalkozó, és egy többé-kevésbé kész házba cuccolhatunk be. Voltak hiányosságok, többek közt azt sem tudtuk hol van a koax és telefon beállás. Gondoltuk majd’ csak megleljük. Aztán persze nem leltük meg, és így amikor jöttek a telefonszerelők hát kénytelenek voltak megfúrni a falat és úgy behozni a kanócot. Amikor jöttek a kábelTV-sek ugyanígy jártunk. Így adódott, hogy a koaxot a garázson keresztül hoztuk be, megfúrva a garázs és a lépcsőház / nappali közti falat, majd a szabadon lógó kábellel el a TV-ig. A TV mögött képződött egy giga nagy kábelcsomó (TV, dekóder, 2 elosztó, kábelmodem és társai).

Amikor idén a villanyszerelővel elkészíttettük az udvari 220-as konnektort akkor leltük meg végül az eredeti telefon és TV beállást jól levakolva, lefestve, az előszobában. Itt futott össze a földszinti és emeleti koax, csak össze kellett kötni őket, majd az egyik földszinti csatlakozót bemenetként használva végre az emeleten, a gyerekek szobájában is lett jel, és működött a TV. A szabadon lógó, hányódó koax persze elég igénytelen volt, és végül ennek a helyzetnek a megoldása készült el most.

Szóval ma reggel kijött a villanyász, végigcsatornázta a garázst (ezt majd bevéssük és eltüntetjük amikor a garázsból hálószobát csinálunk), és a riasztó már bevésett kábelcsatornáját is felhasználva sikerült eljutnia a bejövő koax-szal a beállásba. Eltűnt végre a szabadon hányódó kábel mind a garázsból, mint a nappaliból.

A következő feladata az volt, hogy vezesse át a koaxot a mi szobánkba is, ugyanis oda a jóképességű munkások valamilyen oknál fogva basztak bekötni a TV-t. Elmagyaráztam neki a szitut, hogy a legegyszerűbb a gyerekek szobájából a közös falon átfúrva áthozni a kábelt, nem is kell vele sokat dolgozni. Aztán kiderült, hogy a szitu még ennél is egyszerűbb. Amikor kibontotta a gyerekek szobájában a csatlakozó aljzatot, hogy átfúrjon a mi szobánkba először csavarhúzóval megbökdöste a falat. A csavarhúzó meg lazán beleszaladt a téglába… hmmm… némi piszkálódás után sikerült a kikotorni a másik oldalról, a szobánkból a falból azt a hungarocelldarabot amivel a már elkészített aljzatot betömték a munkások mielőtt levakolták és festették volna.

Teccikérteni? A köcsög építési vállalkozó és a seggfej emberei szartak bele az egészbe. Sajnálták azt az 1500 forintot amibe az a +1 (vagy hiányzó, attól függ honnan nézzük) végponti TV aljzat került volna, ezért a mi szobánkban bedugaszolták és lefestették a lyukat, és voila’, megoldva. Ez már a sokadik ilyen “ócsó” megoldásuk, ami nekem persze extra költség. Csatorna, telefon, TV, ezek amik az eszembe jutnak. 50-100 rugó simán ráment már az ilyen filléres faszságok és elbaszások korrigálására. Vérforraló amikor arra gondolok, hogy a rohadék vállalkozó spórolt rajta párezer forintot, cserébe kifizetem a 10-20-szorosát amikor normálisan megcsináltatom.

Remélem egyszer utóléri a sorsuk ezeket a szemeteket. Az kurvaélet, hogy ha összefutok a Piukoviccsal vagy a Romhányival még valaha az életben, ott teszek keresztbe nekik ahol csak lehet, pénzt, időt, fáradtságot nem kímélve.

De addig is örülök, hogy végre ez is elkészült. Végre van TV minden szobában, és végre megszűnt a rumli egy része. Ha így folytatjuk még pár év, és olyan lesz a kéró mint amilyennek lennie kellett volna amikor átadták.