Vasárnap este megérkeztem Madridba. Vicces egy hely, szinte senki nem beszél angolul. Németül sem. Ebbe kapásból a reptéren belefutottunk amikor beültünk a taxiba, és megmutattam a sofőrnek a hotel címét ahova menni kellene.
Nézegette, valamit panaszkodott meg mutogatott, de lófaszt nem értettem belőle. Mivel úgysem beszélt angolul csak spanyolul tolta ezért feladtam a küzdelmet, és magyarul válaszoltam a kérdéseire.
A hotel címe mellé nyomtatott térképen mutogatta a csóka, hogy nem is ott van a hotel ahol a cím írja, hanem pár utcányira tőle. Leszarom, csak vigyen oda. Végül nem volt gáz, jó helyre fuvarozta a társaságot (egy másik magyar sráccal meg egy japán csajjal voltam). 22,5 EUR, szerintem teljesen rendben van.
A hotelben kezdődött a második felvonás. A recepción két öreg faszi ült (+1 biztonsági őr), és természetesen ők is csak spanyolul karattyoltak. Na jó, az egyik alapfokon próbálkozott az angollal, de az alany + állítmányon nem tudott túllépni.
Sebaj, kézzel lábbal, angolul és magyarul azért elrendeztem a dolgokat. Vicces volt, hogy a japán csaj angolját nem értették, úgy kellett fordítanom az ő akcentusáról standard angolra. 
Szóval elkérték az útleveleket, és becsekkoltunk. A magyar kolléga megdöbbenve vette észre, hogy a nyilvántartó lapra azt írták, hogy Kirgiz állampolgár, majd szóvá is tette. Ekkor kérdezte meg az angolul aztán tényleg semmi nem beszélő csóka, hogy “kostasasa”, és közben mutatta a “Köztársaság” feliratot az útlevelemen. Mondom “köztársaság” és azt jelenti, hogy “republic”, “Hungarian Republic” egészen pontosan. Majd látva, hogy mit írtak a kolléga kartonjára mondtam nekik, hogy Hungary, Hungría. Ezzel csak annyit sikerült elérnem, hogy az én lapomra azt írták, hogy ukrán vagyok.
Persze nevettünk az egészen, és ez oldotta a hangulatot. Pár szót még váltottunk, megkérdezték (spanyolul ofcoz), hogy ugye értek egy kicsit spanyolul, mire mondtam magyarul, hogy egy büdős szót nem beszélek ezen a nyelven sajnos, majd mentünk dolgunkra. Este fél 10 volt.
3/4 10-kor lementünk az étterembe, gondoltam megiszunk egy sört, és bekapunk pár falatot. Alig volt pár ember, de hát erre számítottam. Aztán egyszercsak megtelt a helyiség, este 10 körül mindenki lejött vacsorázni.
Vettünk bőségesen a hidegtálból majd megjelent a pincér, hogy milyen főételt szeretnénk. Hosszas tanakodás után végül marhahús lett közepesen átsütve. És természetesen a pincér sem beszélt angolul, a fish, chicken, pork, beef szavakat kivéve. Így esett, hogy este 10 után kaptunk egy tisztességes vacsorát.
Első benyomás: a spanyolok őrültek, de nagyon szimpatikusak. A nyelv pedig kurva jó. 
Írta: tarby 
Írta: tarby 
Írta: tarby 
