6S BB w1

időgép

Történt egy csomó dolog.

Hétvégén elkészítettem az év marhapörköltjét kicsit több mint 3 kg lábszárból. Elég jó lett, 3 komplett család evett és repetázott belőle, és még ma is azt ettem.

És eljött a hétfő, a nap amikor szabin vagyok, mert Veronika jogsit hosszabbít, és útlevelet intéz a kölyköknek. A jogsihoz foglalt időpontot a neten 14:30-ra, nyitás 14:00-kor.

Időben ott voltunk, kaptunk is számot a jogsira, de az útlevélre azt mondta a sorszámosztó maca, hogy a mai napra már nem tud számot adni, elfogyott. Körbenéztem. Az útleveles pultnál egy árva lélek sem volt.

Megkérdeztem, hogy ez most mégis hogy? Senki nem vár az útlevélre, de mégsem szolgálnak ki? Elfogyott a sorszám, beszéljem meg az útlevelessel.

Odaballagtam, köszöntem, és előadtam, hogy útlevelet szeretnék a gyermekeimnek. A zaklatott tekintetű nő a pult mögött pedig előadta, hogy a mai napra elfogytak a sorszámok.

- Ha senki nem várakozik útlevélre, akkor miért nem kerülhetek én sorra?

- Mert 14:30-tól az időpont foglalással érkezőket szolgálják ki.

- Nézze, a nejem 14:30-ra kapott a jogsira időpontot, mégsem vele foglalkoznak, hanem egy előtte érkezettel. Azt hiszem ide ugyanígy beférek én is, főleg hogy nem vár senki útlevélre.

- Nem lehet.

- Nézze, ügyfélfogadási idő van, én meg az ügyfél vagyok, önnek pedig épp nincs ügyfele…

- Nem lehet, a munka nem csak ebből áll, rengeteg más dolgot is el kell intézni az útlevéllel kapcsolatban.

- Hmmm, látom csütörtökön zárva vannak. Mit csinálnak aznap, nem dolgoznak?

- De dolgozunk, akkor végezzük a háttérmunkát.

- Azt a háttérmunkát ami miatt ön most nem hajlandó velem foglalkozni?

- Nem fogok önnel vitatkozni, blablabla…

Ekkor már elég feszült voltam, otthagytam a nőt mint Szent Pál az oláhokat, és hangosan szentségeltem, hogy hogy a bánatos faszban lehet, hogy itt még mindig a kibaszott kommunista rendszer szerint dolgoznak. Ezek itt az okmányirodában úgy látszik egy kibaszott időgépben ülnek. Döbbenet! Végül odaballagtam a sorszámos macához, és közöltem, hogy az okmányiroda vezetőjével szeretnék beszélni. Név, 1. emelet balra.

Fölmentem a csókához, előadtam neki a dolgot, mire fölemelte a telefont, fölhívta egy kolléganőjét, majd közölte, hogy a földszinten az anyakönyveseknél várnak minket.

Innentől begyorsultak a dolgok, megmondták milyen iratok kellenek (naná, hogy haza kellett ugranom a születési anyakönyvi kivonatokért), meg hogy mennyit kell kicsengetni. Mindent megorganizáltam és kifizettem, a kölyköket lefotóztattuk (Dorkát fognom kellett, belóg a képbe a karom ), mindent aláírtunk, és most már csak 1 hónapot kell várni a papírokra. Hurrá!

Az útleveles pultnál a ribancnak meg azt üzenem, hogy soha többet ne legyen jobb munkája…