hmmm

Csenge műve:

A mackó állítólag ellopta a kulcsot. A többi plüssállat rettegésben tölti napjait.

Remélem nem kell gyerekpszichológust hívnunk.

“…mi vagy te, nyomozó, baszdmeg?!”

A post címében idézett szöveg egy intelligens rendőrállattól származik. Történt ugyanis, hogy autókáztunk kifelé az Egér úton, amikor is a kétsávos részen a belső sávban haladva utolértem egy autót. A sofőrnek baromira nem volt kedve kihúzódni a külsőbe, inkább szuttyogott ugyanannyival mint a külső sávban haladó forgalom. Én meg szép finoman közelebb mentem hozzá, hogy jelezzem, vannak a világon rajta kívül mások is, akik esetleg gyorsabban haladnának, és történetesen a jobbratartás ignorálásával kurvára feltartja őket. Nem másztam be túlzottan a seggébe, de a csávókámnak ez nem tetszett, ezért ráfékezett. Én is, szóval nem koccoltunk, viszont jól felbaszta az agyamat, így bemutattam neki a középső ujjamat. Erre megint ráfékezett, én meg kiröhögtem. Amikor tudtam kisoroltam a külsőbe, és a következő lámpánál épp mellé érkeztem be.

Persze átnéztem, hogy ki ez az orbitális balfasz, és látom, hogy barátunk egy rendőrigazolványt mutogat nekem vöröslő fejjel. Válaszul ismét megmutattam neki a középső ujjamat, majd mivel zöldre váltott a lámpa elindultunk. Úgy látszik ez kiverte nála a biztosítékot, mivel továbbra is jött mellettem, mutogatta a szaros jelvényét, és nyilvánvalóan azt akarta, hogy álljak meg. Én meg basztam megállni, majd ha kiteszi a villogóját, akkor megállok. Végül bevágott elém, majd lassítva lesorolt az útpadkára, én meg utána. Nem mondom, ha akartam volna ki tudtam volna kerülni, de azért ennyire nem vagyok fasza gyerek, nem akartam tovább feszíteni a húrt. Csávókám kipattant a kocsiból, a feje akkora volt mint egy vizilónak. A pofámba tolta megint a jelvényes igazolványát, majd nehezményezte, hogy mit mutogatok én neki. Mondom azért mutogatok, mert nekiállt fékezgetni előttem.

Szóval kedélyesen elbeszélgettünk, aminek a végén a “Mit képzelsz, mi vagy te, nyomozó, baszdmeg?!” felkiáltással (költői kérdéssel) sarkon fordult, és elhúzott a rákba.

A jelvény mutogatásával szolgálatba helyezte magát, viszont igazolványt nem kért, se szonda, se helyszíni bírság. Nyilván nem volt semmi amibe bele tudott volna kötni. Feljelentés lehet még a dologból, utólag kitalálhat még valamit, a rendszámot megsasolta rendesen. Gondolom lenyomoztatja a kapitányságon, aztán rájön, hogy lófaszt nem ért el vele, mivel cégautó. Ehh, nem lesz ebből semmi.

Ja, és Veronikával persze össze is vesztünk emiatt. Merthogy minek mutogatok. És miért nem kussolok, és húzom össze magam. Meg hogy egyszer le fognak lőni, és a következő golyót meg ő kapja. Hiába magyaráztam, hogy baromira tudom meddig lehet elmenni, és ha olyan a szitu akkor nem keménykedek, hanem csöndben meghúzom magam. Ez nem egy olyan szitu volt. Csak egy kisebbségi komplexusos rendőr gondolta, hogy az igazolvány láttán összefosom magam. Ráadásul elkúrta, hogy mutogatta az igazolványát, mert ha nem mutogatja akkor mondjuk lepattint egyet, és el van intézve. Bár akkor meg nem állok meg mögötte.

Szolgálunk és védünk. Ja, persze…

Végezetül egy link a rendőrség etikai kódexére. Idézek belőle:

2. A tisztességről

[...]

Rendőri mivoltát, a tudomására jutott információkat jogtalan előny szerzésére, hátrány okozására nem használja, annak még a látszatát is elkerüli.