tűzrakó

Borzasztó aktív vagyok mostanában. Kedden átmentem Gabiékhoz a műhelybe kifizetni az ablakot, majd onnan átugrottam az építőanyagoshoz ahol a múltkor azt a fájin tűzrakóhelyet láttuk 18 ropiért. Meg is vettem gyorsan. 4 soros, egy sorban 16 elem, az összesen 64 db tégla. Összesen kicsit több volt mint 250 kg, rendesen le is ült tőle a C-Max segge, de bírta, simán hazahozta, sehol nem ütött föl a futómű. Fasza volt a zuhogó esőben talicskába rámolni és a kert másik végébe cipelni őket.

Gondoltam szerdán összerakom, ha eláll az eső egy órára. Hát nem, az eső nem állt el. Én viszont meguntam, hogy ott áll feltornyozva, no meg látni akartam, hogy mind a 64-et sikerült bepakolni, így délután nekiálltam, és 15 perc alatt összeraktam a cuccot. Jól néz ki. Persze a bográcsállványunk túl nagy hozzá, a belsejébe nem tudom betenni. Vagy túl kicsi a külsejéhez. Mindegy, nem jó hozzá, újat kell venni, vagy a jelenlegi lábából levágni.

Azt mondta a paraszt a boltban, hogy nem kell ragasztani, csak kötéssel egymásra rakni. Ez rendben is van, egy ideig így is lesz, de szerintem a felső sor nem annyira stabil így, szóval kénytelen leszek majd idővel mégis normálisan megcsinálni.

szeméttelep

Csak röviden. A napokban kitaláltam, hogy mivel nincs annyi szemetünk, hogy megérje konténert rendelni, ezért beviszem magam az A.S.A-hoz a gyáli telepre. A szemerkélő esőben meg is pakoltam a C-Max-ot sittel meg amivel még találtam. Amint Veronika és Csenge visszajött az oviból kaja, majd irány Gyál.

Behajtás a telepre, néznek rám mint ha ufót látnának, majd a mérlegen lemérik a kocsit. Jó hír, hogy péceli lakosként évente 1000 kg sittet és 300 kg egyéb hulladékot hozhatok ide ingyenesen. Meg is kérdezem a csajt, hogy hol tudom lepakolni a fémdobozokat és hol a sittet. Szerintem félreértette a kérdést, nem fogta hogy szelektíven szeretném pakolni, bár ahogy elnézem ez nem is lehetséges azon a telepen. Gondolom a szelektív gyűjtőkből egyből az újrafeldolgozóba viszik az anyagot. Kár, hogy Pécelen ezeket talán ha hetente egyszer ürítik, ezért folyton tele vannak, és hatalmas körülöttük a dzsuva.

Szóval a csaj eligazított, hogy kövessem az utat hátra a gépkezelőig, és ott majd lerakhatom a cuccot. Gyanakodva zümmögök. Elindulok. Az aszfalton sötét koszos sáros dzsuva. A távolban egy szabályos alakú, baszott nagy domb, mellette egy alacsonyabb példány. Ahogy közeledek látom, hogy ez bizony szemétből épült. Egyre büdösebb van.

Végre látok egy konténert meg egy embert. Megállok, megkérdezem, hogy hol rakhatom le a szemetet. Azt mondja dobáljam be a konténerbe. De, mondom, a csaj a bejáratnál valami sittjegyet említett, hogy hozzak neki olyat. Hát, akkor menjek tovább az úton, majd a gépkezelő ad nekem. Kurvára gyanakodva zümmögök.

A dzsuva egyre nagyobb, már attól fosok, hogy elakadok a koszból, vízből és bacilusból  álló szmötyiben. Kanyar, mögötte pedig feltárul a szemétdomb. Vastag, magas szellőzőcsövek, köztük pedig a szemét. Folyamatosan hordják a teherautók, lerakják, majd távoznak. A szemét tetején a filmekből ismert bazi nagy, tüskés kerekű úthengerek tömörítik a szemetet. És orrfacsaró bűz.

Itt már nem a sötét szmötyi van a földön, hanem magán a szemétből rakott dombon kell vezetni. Egyszerűen félek ráhajtani, tuti elsüllyedek,  és akkor áshatom ki a szemétből a kocsit, amit nagyon nem szeretnék. De végül nem akadok el, bár volt pár necces rész. Alattam műanyag zacskók, üléskárpitok, zöldséghéjjak, fűcsomók, fél pár cipők, minden amit el lehet képzelni. Vezetni olyan rajta mint ha több focipályányi frissen leöntött híg taknyon haladnék, csúszkálok mindenfelé. Ha választanom kellene akkor a taknyot választanám, valójában még úsznék is benne egy karikát mint hogy mégegyszer erre a szemétdombra kelljen jönnöm.

A gyomrom szerencsére nem akarja elhinni amit az orrom és a szemem mond neki. Gyorsan kipakolok, rákérdezek a sittjegyre, természetesen nem kapok mivel nem csak kizárólag sittet hoztam. Persze lehet, hogy némi jatt megoldotta volna a dolgot, de a mielőbbi távozás gondolata foglalkoztatott leginkább.

Kifelé mérlegelés, majd távozás. Ide se jövök többet. A kocsival minden pocsolyába behajtottam, hogy leveressem a szemetet az alvázról meg a gumikról, és amig az ATM-nél vártam a soromra kerestem egy szimpatikus pocsolyát és abban tapicskoltam tisztítás gyanánt. Otthon vetkőzés, minden ruha a szennyesbe, én meg be egy nagy kád vízbe kiáztatni és hajat mosni. Megviselt, na.

garázsból szoba

Hétfő. Csenge első napja az oviban, nekem az első napom szabin, a nap amelyen nagyot lépünk előre az egértelen lakás irányába.

Minden stimmelt. Reggel jöttek Gabiék, kikapták a garázsajtót és elvitték a műhelybe. Befutottak a kőmérgesek is. Betonoztak egy keveset, összevágták az ytongot, majd felrakták a parapetfalat. Gabiék délután meghozták az ablakot, egy pillanat alatt berakták, és már kész is.

Piszok jó lett, és nagyon örülünk neki több okból is. Ezek a következők:

• végre el tudjuk készíteni a garázs helyén a lakószobát;
• végre nem kell télen annyit fűteni a jobb szigetelés miatt;
• végre kiszorítottuk a kurva egereket a házból.

Természetesen lesz azért még vele munka. Egyrészt el kell készíteni a teraszt és alá a tárolót, hogy kipakolhassuk a rengeteg lomot a garázsszobából. Ha ez megvan akkor át kell telepíteni a fűtést a parapetfalra az ablak alá, majd a falat az iker felé hangszigetelni (ez valószínüleg egy réteg ytong lesz). Javítások, festés, aljaztkiegyenlítő, laminált padló, és kész is.