Normafa képek…

…a szokásos helyen.

Passionata

Tévedtem az előző postban amikor leminősítettem a Passionata-t. Nem hagyott nyugodni a dolog, így ma este megkerestem a legöblösebb poharamat, kitöltöttem a bort, és majd’ egy órán át hagytam levegőzni. Időnként megforgattam / körbelötyköltem a pohárban, próbáltam helyettesíteni a dekantálót amennyire csak lehetséges.

Úgy látszik ennek a bornak nem volt elég a tegnapi fél óra levegőztetés, ugyanis most állati finom lett. Örülök.

“Lófasz! Nehogy már! Te vagy a Blade… Blade Runner.”

Bizony, este Blade Runnert (magyar nevén Szárnyas Fejvadász) néztünk. Ebben található a címben idézett ominózus mondat.

Egyik kedvenc filmem. Veronikának persze nem tetszett, ezúttal sem bírta végignézni. Túl vontatottnak találta, és inkább elhúzott aludni. Így próbáljon meg az ember egy jó cyberpunk / sci-fi filmet egy bölcsésszel végignézni… Gyanítom, hogy ha választania kellene akkor inkább a Star Trek-et nézné velem mint ezt.

Közben kibontottuk a Szent Gaál-féle Passionata-t. Sokat vártunk ettől a bortól, hiszen mindenki ódákat zengett róla. Az illata érdekes, édeskés, fűszeres, füstös. Az íze viszont… csalódás, átlagosnak tűnő kicsit talán erőszakos, extra száraz vörösbor. Finomnak finom, de nem kiemelkedő, nem hozta amit elvártunk tőle. A Dúzsi-féle Görögszóhoz hasonlítva pedig mind Veronika mind az én értékelésemben is alulmaradt.

Kár érte.

Normafa

Vasárnap családi kirándulás a Normafához. Bence az első percekben halálra rémült egy öregasszonytól, visítva rohant Veronika lábához a biztonságos zónába, pedig a banya nem csinált semmit, csak ránézett. Szegény gyerek, remélem nem állt meg a fejlődésben. :->

Szóval kirándultunk, a kék jelet követve elindultunk a Libegőhöz. A kölykök nagyon élvezték, bár a táv és a szintemelkedés nem igazán feküdt nekik. Így aztán az út 3/4-énél Bence már atom nyűgös volt, Veronika kénytelen volt a nyakába venni és úgy vinni. Libegő, pár perc pihi, kismackó és szendvics elfogyasztása, majd irány vissza. Persze ezúttal mindkét gyereket nyakban kellett cipelni, de legalább haladtunk. És persze rendesen el is fáradtunk a végére. Megálltunk még pár percre a játszótéren, de aztán siettünk tovább, mert a gyerekek már rendesen elfáradtak. A kocsiban a hazaúton pár perc alatt el is aludtak.

Hazafelé Veronika unszolására betértünk a Mekibe, hogy visszatöltsük a Normafánál leadott hájpacnikat. Csenge jól elvolt az emeletes mászókás csúszdás játékkal és a többi gyerekkel, Beninek csak a végére jött meg a bátorsága. Nagy nehezen felmászott a tetejéig, de az utolsó spirális csúszdán semmi pénzért nem volt hajlandó lejönni. Sőt, elkezdett bömbölni. Csengét vagy százszor felzavartuk, hogy menjen és hozza le az öccsét, de minduntalan Bence nélkül jelent meg a csúszda alján. Végül a többi gyerek is beszállt segíteni, próbálták rábeszélni a lejövetelre, nem sok sikerrel. Amikor Veronika kezébe nyomtam a cuccaimat, hogy na most felmegyek a fiamért, végszóra megjelent.

Otthon ledöglöttünk, Veronikával mindketten ki voltunk ütve. Ő a kertben a hintaágyon, én az erkélyen a függőágyban aludtam el, míg a gyerekek a nappaliban játszottak valamivel.

Képek lesznek hamarosan, de annyira elfáradtunk, hogy nem volt még erő átválogatni az anyagot.

Update: képek itt.

eszem a kefét

Bizony, eszem a kefét. Merthogy a régi New York Camera-nál (ami mostanában Digitalwonderworld néven fut) húgyért-szarért osztják a fotós cuccokat. Többek közt a hőn áhított 70-200 L-es telét is. 2 év garival (itthon csak 1 év), FedEx szállítással is cirka 40 rugóval olcsóbb mint itthon bárhol.

Már csak a válaszukat várom. Ha azt írják, hogy az ár tartalmaza az európai garanciát azonnal rendelem is az obit.