120/80 volt a vérnyomásom kávé és egyebek nélkül. Ezen kívül makkegészséges vagyok, a doki egy pillanatra azt hitte még a színtévesztésemből is kigyógyultam amikor elolvastam egy olyan pöttyös ábrát amit állítólag nem tudhattam volna. 
Ezen kívül ismét nem sok történt. A kölykök szépen növögetnek, Bence egyre többet beszél, és egyre nagyobb részét érteni is a halandzsájának. Egyre jobb velük a kapcsolatom is, ennek kifejezetten örülök.
A kutyák is renden vannak, nem szöknek, még akkor sem ha egész napra egyedül hagyjuk őket. Bár gyanítom, hogy nem sokon múlik, ha meglátnának egy macskát szerintem nem szaroznának. A kerítésen lazán átmásznak ha akarnak. Tegnap pl. kigyalogoltam az utcasarokra, és a kutyák sérelmezték, hogy otthagytam őket bezárva, mindenáron utánam akartak jönn. Gomez pl. azt csinálta, hogy helyből felugrott mellkassal neki a kerítésnek, és kikönyökölt rajta. Ha nem megyek vissza szerintem egy percen belül az utcán lohol utánam.
Apropó, Gomez. Nem is olyan buta ez a kutya. Délután elmentünk sétálni egy rövidet, persze én elől, Veronikáék mögöttem valahol. Gondoltam megvárjuk őket, így megszokásból “Gomez, állj!” parancsoltam neki. Erre megállt. “Ül!”, erre meg leült. Persze kapott egy jó adag dícséretet amiért ilyen szófogadó volt.
Írta: tarby 
