Megint történt egy csomó dolog. Túlestem az ITIL vizsgán (eredmény 4 hét múlva), majd átvettem a cégautót. A kereskedésből egyből haza, a notebookot a J1-en Veronikára cseréltem, és azonnal vissza Budapestre az ügyvédhez. Zsófi pesztrálta a kölyköket, szegény Beni meg belázasodott.
Ügyvédnél faszverés, rajtunk kívül mindenki késik, nem is keveset. Ezt többször nem játszák el velem, az fix. Miután itt végeztünk be a céghez, Veronika átült a saját kocsijába, és irány haza. 20:30 körül értünk ki Pécelre, gyerekek már ágyban, Beni be is kómázott.
Este 10-re Beni rendesen belázasodott, így kapott némi gyógyszert meg egy jó hűtőfürdőt. Nagyon jól viselte, stramm gyerek ez.
Ezután Beni velünk aludt, szegény forgolódott és kapálózott még egy darabig, de aztán lement annyira a láza, hogy nyugodtan tudjon aludni.
Hajnali 2:33-kor durva ébresztő, a kutyák baromira ugattak valamit, Bodza ki is szökött. Ami furcsa volt, hogy nem ment el, hanem a kerítés előtt ugatott, Gomez meg persze megőrült ettől. Így leslattyogtam lecsekkolni mi a péló van, és kitekerni a nyakukat. Bodza a kocsi alatt látott valamit, azt ugatta veszettül. Hiába nyitottam ki a kertkaput és hívtam, baszott bejönni. A szemközti építkezésről átjött az őr egy zseblámpával, és gyorsan kiderítette, hogy egy macska ül az alufelni belsejében, gondolom halálra válva. Aztán kiderült, hogy kölyökmacska, olyan kicsi puha szőrös gombóc ami még úgy néz ki mint egy üvegmosó kefe. Na, ebből volt 4 darab, nem csoda, hogy Bodza meg volt őrülve. A másik három a szomszéd kapubejárójában, a szomszéd előkertjében, és a szomszéd kerítésének tetején tartózkodott, Bodza meg rohangált köztük, körbeugatta mindet, mire az apró dögök heves fújással reagáltak. Annyira be volt kattanva, hogy nem is tudtam elkapni, végül az őr csávó ragadta meg a grabancát amikor óvatlanul mellé állt. Becibáltam, láncra kötöttem szegényt, majd imádkoztam, hogy a macskák kotródjanak el nagyon gyorsan. Persze úgy néz ki nem kotródtak el, még vagy egy órán keresztül folyt az ugatás. A végén már ott tartottam, hogy lemegyek, és magam rúgdosom arrébb a macskákat. De végül eltűntek. Én pedig mindennek köszönhetően úgy nézek ki ma reggel mint ha hajnalig WoW-oztam volna. Pedig nem is.