Ritkán találkozni ilyen emberrel. Szerinte teljesen természetes dolog szombaton hajnali 7-kor flexelni, és ha a szomszédoknak nem tetszik, akkor az azért van, mert a média ezt sulykolja beléjük. És emiatt itt nincs szabadság. Csak 30%-os THM-es hitel. És rabszolgák vagyunk. Bezzeg kína. Mert ott 200 Forint a benzin, mert ott nincs MOL, csak állami olajipari vállalat, és 3% a THM 30% helyett. És ha itthon egy menedzser olyan nyiltakozik, ami nem tetszik a munkahelyének, akkor kirúgják. Bezzeg kínában, a Tianmen téren ki mertek állni az emberek… És senki nem szól be, ha szombat hajnalban flexelni támad az embernek kedve…
Miután megkértem őket, hogy 9-ig csak a csendes munkát végezzék, és felajánlottam, hogy kávét, teát és reggelit készítek nekik udvariasan elutasították és kipakolták a felszerelést. Amikor bedugták a flexet az elosztóba helyesebbnek láttam feldobni egy könnyed vitatémát, aminek az eredményét az első bekezdésben olvashatjátok. Ezzel nyertem 45 percet…
Mennyire igaz, hogy ha kalapács van a kezedben, akkor mindent szögnek nézel. Ennek az embernek tuti zártszelvényből és szögvasból van a háza. “Ezt itt megvéssük.” “Azt ott leverem.” “Amazt odahegesztem.” A lényeg, hogy minden ami nem fém, az pusztuljon – gondolom én.
És hogy miért hívtam ki. Mert alacsonyan volt az úszókapu, a sín telement kosszal, szorult, a kapunyitó motor nem tudta mozgatni rendesen. Meg kell hát emelni. Azt mondja emel rajta 7 centit, és akkor már csak a motort kell annyival megemelni. Ezért itt is hagy nekem egy zártszelvényt.
Hehh? Miafasz? Finoman értésére adtam, hogy a zártszelvény, amit az imént letett, abból a célból, hogy eloszlassa a kételyeimet a szakértelmét és a megvalósítás minőségét illetően számomra egy értéktelen kacat, mivel:
- nincs hegesztőtrafóm amivel oda tudnám hegeszteni ahova ő hallucinálja;
- és kibaszottul nem tudok hegesztni.
OK. Nekilátnak. Dolgoznak veszettül. És már délután kész is. Nézzem meg! Hát nézem. És persze rosszabb mint korábban, jobban szorul mint eddig, ezt nem hogy a kapunyitó, de még én is nehezen mozgatom meg.
De hát nem úgy van az! A motor így mozgatja (gyorsan), és nézzem meg, nincs ezzel gond.
De mondom a motor így mozgatja (lassan), és nicsak, megszorult, fogja csak meg maga, és mozdítsa meg.
Hát, esetleg ha a csapágyakat kicsit megdöntik…
Na, elkészült, most már minden stimmel. Vagy mégsem, mert még mindig szorul egy kicsit – mondja a kekec megrendelő.
De hát higyjem el, ez teljesen jó, arról ő nem tehet, hogy a motor gyenge.
Aha. A 400 kilós kapu mozgatására tervezett motor gyenge egy 100 kilós kapuhoz. Hát persze. Mondtam neki, most elindítom, és amig azon a részen fut a kapu, ahol nem szorul, veselkedjen neki, és próbálja megállítani. A kollégájába több ész szorult, és szólt neki, hogy inkább álljon el onnan…
A végére megcsinálták annyira, hogy átmenjen a teszteken a cucc, és ne basztassam őket. A probléma csak este jelentkezett, amikor jött vissza Veronika a kölykökkel a színdarabról. Mint kiderült annyit mozdult el oldalirányba a cucc, hogy nekiütközött a fogadó oldali bölcső egyik szárának, ahelyett, hogy becsúszott volna a közepébe.
Persze hívtam a mesterembert, aki biztosított róla, hogy egy franciakulccsal a helyére lehet hajlítani azt a szárat, és majd kijön, megcsinálja…
Szerintem rábaszott. Ahhoz túl drága volt ez a mostani balhéja, hogy szar munkát hagyjon maga után. A szemétről nem is beszélve. Mert valamiért nem jutott eszébe, hogy össze kellene söpörni a levágott fémdarabokat és használt hegesztőpálcákat, amiket szétdobáltak. Szóval addig fogom basztatni, amíg normálisan megcsinálja a melót, vagy elhajt a malac faszára. És amikor majd elkezd kifogásokkal jönni, akkor megmutatom neki, hogy abból a pénzből, amiből ő elvileg a 4 csapágyat vette milyen úszókapuhoz való görgőkészletet kapott volna. Amit ha használt volna akkor most egyel több elégedett ügyfele volna. És nem szívnám a vérét.
Voltak még érdekes pillanatok. Például amikor elmagyaráztam, hogy két helyen szokott szorulni a kapu, és csak akkor, amikor bezárom. Vajon mi ennek az oka? Gondoltam gondolatokat inspirálok, és tartunk egy rövid ötletbörzét. Nem jött össze, a reakció kicsit meglepő volt, csípőből jött: “Hallott már a μ – ről?” Konkrétan beszólt. Konkrétan hülyének nézett. 
Azt eddig is gyanítottam, hogy a gondolkodására és a kommunikációjára a polihisztorok felsőbbrendűség-tudata nyomja rá a bélyegét, de ez volt a végső, megalázó csapás a részéről. Amikor elmondtam neki, hogy ez nem magyarázza azt, hogy a többi részen miért nem szorul meg a sín, akkor ejtette a témát. Később rákérdezett, hogy jól emlékszik, gépész mérnök vagyok? Sajnos be kellett vallanom, hogy nem. Gépész és villamos mérnök, de nem értek egyikhez sem. (Kettőnk közt annyi a különbség, hogy én legalább elismerem.)
Ez a faszi egy csoda. Egy őskövület. Egy dínó-fosszília. Ha most forgatnák a “Csapd le csacsit!” tuti szerepet kapna.
Írta: tarby 
